Nemrég meghallgattam egy keresztény előadást gyereknevelésről (az ACSI-tól, vagyis a Keresztyén Iskolák Nemzetközi Szövetségétől jöttek előadók ). Mivel az előadás igen rövid, 1 órás volt, elsősorban az alapokról beszéltek. János evangéliuma 3. fejezet, 16.vers: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ez a teljesen önzetlen szeretet az alapja a nevelésnek (és az egész életünknek). Ezt a szeretetet csak akkor vagyunk képesek továbbadni gyermekeinknek, ha mi már elfogadtuk Istentől. Szó volt még arról, hogy milyen erényeket szeretnénk látni gyermekeinkben (amik gyökeresen ellentmondanak a mai világ "értékrendjének", ha egyáltalán létezik még ilyen). Ezeknek az összefoglalása található Pál, Galatabeliekhez írt levelében, az 5. fejezet, 22. és 23. verseiben: "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." Most már elárultam honnan kellene indulnunk(János3:16), és hogy hová szeretnénk eljutni(Galata5:22,23), még csak azt volna jó tudni, hogy hogyan tehetjük meg ezt az utat. Ez a könyv, amiről az előadáson is röviden beszélgettünk, segítséget nyújthat: Chapman, Gary & C., Dr. Ross: Gyerekekre hangolva. A könyv interneten is megrendelhető itt. (Most 20% kedvezménnyel. :) A reklámhoz semmilyen érdekeltségem nem fűződik, de szerintem érdemes elolvasni, és megismerni gyermekünk szeretetnyelvét. )
Az előadás végén ajándékba kaptunk egy listát, hogy hogyan tanulnak tőlünk a gyerekeink. Saját tapasztalataimat hozzátéve, egy kicsit átalakítva adom közre.
A gyermekek tudásukat elsősorban tapasztalat útján szerzik:
Ha kritizálják őket, megtanulják, hogy értéktelenek.
Ha ellenségesek velük, megtanulnak visszavágni.
Ha kigúnyolják őket, megtanulnak bezárkózni.
Ha megszégyenítik őket, megtanulnak gyűlölni.
Ha elfogadják őket olyannak amilyenek, megtanulják, hogy értékesek.
Ha bátorítják őket, megtanulnak bízni.
Ha dicsérik őket, megtanulnak másokat értékelni.
Ha méltányosak, igazságosak velük, gerincességet tanulnak.
Ha biztonságot kapnak, őszinték lesznek.
Ha elismerik őket, megtanulják szeretni önmagukat.
Ha barátsággal befogadják őket, megtalálják a szeretetet.
A fenti lista, kicsit kicsinosítva, letölthető innen.
A biztonságról eszembe jutott még valami. Az előadó egy keresztény házaspár volt. Az előadás után a férj hozzáfűzött még egy fontos megjegyzést: mivel a kisgyerekek én-központúak, vagyis azt gondolják, hogy minden attól függ, hogy ők mit tesznek, vagy mondanak, ezért nagyon fontos, hogy a szülők szeressék egymást, és ezt a gyerek is lássa, érezze, tudja.
Ha most úgy érzed, hogy már annyi mindent elszúrtál, vagy épp romokban hever a házasságotok, szeretnélek azzal bíztatni, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Aki halottakat támaszt fel, az a te kapcsolataidat is képes új élettel megtölteni. Ha egyedül neveled a gyermekedet, hiszem, hogy Isten melletted is ott lehet, ha te is akarod, és csodákat képes tenni a ti életetekben is. Ha pedig nincs gyermeked akit nevelsz, akkor minden tiszteletem a tied, hogy idáig végig olvastad a bejegyzésemet. ;) Remélem neked sem volt teljesen haszontalan amit írtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése