De jó sokáig vártunk a vonatra!

Az óvoda a vasút túloldalán fekszik. Tőlünk 30 perces séta gyerekkel. Szeretek átsétálni Fehér Sólyomért. Amúgy kevés időt töltök frisslevegőn, így  ez az 1 óra a szabadban nekem sokat számít.

Legutóbb viszont ügyintézni voltam a városban, s hogy Nagyinak se kelljen az egész napját nálunk tölteni Tündérkével (amit egyébként örömest vállalna, de mostanában már 5 órakor sötétedik, és már az ő szeme sem a régi), ezért kocsiba ütem. Mire végeztem, már mehettem is az óvodába. Kicsit korán értem be, de "szerencsére" Fehér Sólyom nem bírt elaludni, így halkan kiosontunk, és száguldottunk haza Nagyihoz, és Tündérkéhez akik már nagyon vártak. Különösen Tündérke, hiszen ma több adag szopizás is elmaradt. :(
A száguldozás nem tartott sokáig, hamarosan objektív akadályba ütköztünk. Éppen leeresztették a sorompót. S mivel személyvonat érkezett, meg kellett várni, hogy mindenki le- illetve felszálljon a vonatra, s a vonat is kigördüljön az állomásról (a precízek kedvéért: a megállóhelyről). Ez kb. 5 perc, nem olyan vészes. Sorompó fel. De csak félig, aztán vissza. Jön az ellenvonat.

                             Azt az időt amit várakozássaál kell töltened, ajándékba kapod!                              "Anya, de jó sokáig vártunk a vonatra! És legalább tudtál figyelni a gyerekedre!"

Újabb 5 perc. Hát néha pechünk van. Sorompó fel. De még félig sem. Gondoltam tehervonat, mert nagyon lassan jött. Tévedtem. Újabb személy. Ezúttal itt várta be, míg az előző megfelelő távolságba ér, és csak aztán hagyta el a megállóhelyet (a precízek kedvéért ;) ). Hát lehet számolgatni... Bő negyed órát töltöttünk várakozással. Máskor már a hajamat tépem, hogy mivel megy már megint el a drága idő. Most nem ezt tettem. Fehér Sólyom beszédes kedvében volt és ömlött belőle a szó. Mindent elmesélt ami aznap történt vele és nekem nem kellett állandóan figyelmeztetnem, hogy várjon, mert most nem tudok figyelni, vagy hogy bocsi, de az utolsó két mondatból semmi nem jutott el hozzám, mert a forgalomra kellett koncentráljak. Csuda jól elbeszélgettünk, bár én jobbára csak hallgattam, nem is volt másra szükség.
Mikor "végre" átjutottunk a síneken Fehér Sólyom megjegyezte: "Anya, de jó sokáig vártunk a vonatra! És legalább tudtál figyelni a gyerekedre!" ...Hát ez sem utolsó dolog: a gyerekemre figyelni 100%-ig. :)