![]() | |
Hogy kerültem én ide? ... és most, hogyan tovább? |
Áprilisban már majdnem feladtuk, hogy itthon tanítsunk, amikor az események hirtelen újabb fordulatot vettek, és nemhogy nem tanítunk itthon, de lesz még egy plusz gyerekünk is. A másodikos unokaöcsém is csatlakozott hozzánk. Újabb kihívás.
Okulva a tavalyi kezdeti nehézségekből, mi már neki gyürkőztünk a tanévnek. Nem azért mert én ennyire gonosz vagyok, és sajnálom a gyerekektől az utolsó szabad hetüket, de múlt évben egy hónapig tartott míg valamennyire belezökkentünk a tanulásba, ezt, ha van rá mód, nagyon nem szeretném megismételni.
A stratégia mintha beválna. Egyszerűen élvezem, hogy mind a 3 fiú tanulni akar. Alsóban ez még normális, de egy hetedikestől, már merőben szokatlan. ;)
Kabóca (a 7.-esem) pénteken nem jött el a nagyszülőkhöz, ami nálunk mindig a várva várt esemény, mivel,
A világ színes és érdekes |
Hálás vagyok Istennek, hogy van rá lehetőségem és megtehetem, hogy a tanulás ne kötelesség, hanem inkább öröm legyen a gyermekeim számára. Ezt azért könnyebb leírni, mint megvalósítani... tenném hozzá.
A TANULSÁG:
- Számomra az, hogy jó előre gondolkodni. Már júniusban, a tanév végén beszereztem néhány tankönyvet, amiket most olvasgatnak.
- Jó egy-két héttel hamarabb elkezdeni a tanulást, mert engem sem nyomaszt még semmilyen határidő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése