2014. december 27., szombat

Aggodalom? Felszámolva!

Te is élhetsz a fennsíkon

Az életünk, mint mindenkié, tele van völgyekkel és magaslatokkal, mégis amint hálával gondolok vissza az elmúlt évekre, úgy tűnik mi a magaslatokban, a fennsíkon élünk.
A jó hír az, hogy Te is élhetsz a fennsíkon.



Szinte alig akartam elhinni, amikor előszőr próbáltam ki. Ez működik!
Igen tudom, Isten nem automata, de az ígéreteit megtartja.


Mérföldkövek

Emlékszem első alkalommal nagyon nehéz volt bármit találni amiért hálás lehettem volna. Hálás akkor, amikor egész lényedet átjárja az aggodalom. Úgy éreztem, azon kívül, hogy a testrészeim hiánytalanul megvannak, semmi nincs az életemben amiért köszönetet mondhatnék Istennek. Az emlékeimben keresgéltem, és nevetségesnek éreztem, hogy több évvel vissza kellett forgassam az idő kerekét, mire találtam egy "mérföldkövet".

képforrás

Az esküvőnk jutott eszembe. Sok mindenen keresztül mentünk azóta, de akkor igazi királynőnek éreztem magam ahogy bevonultam a templomba, és az egész gyülekezet felállt a mennyasszony tiszteletére, az én tiszteletemre...
Újabb mérföldkövek után kutattam a kusza gondolatok között. Lassan bújtak elő az emlékek; a jó emlékek.

Hála

Végül olyan apróságért is hálát tudtam adni, amit annyira természetesnek veszünk a hétköznapokban, még az ép kezeimért, lábaimért is, amint egy ismerősöm képe villant fel, aki elvesztette a nagylábujját és vele az egyensúlyérzékét is. Hihetlen mi mindenért lehetünk hálásak!


Aggodalom felszámolva

Mire befejeztem az imádságom, az aggodalmamnak nyoma veszett. Megláttam Isten munkáját az életemben, tudtam, hogy bízhatok Benne.
Hálaadással tártam fel a kérésemet, a választ pedig Istenre bíztam.

Adj hálát Istennek, keress mérföldköveket, bízd rá az életed! Ez működik! ;)
A hála, hidd el, felszámolja az aggodalmad. (Filippi 4:6)


Te miért adsz hálát? Mit köszönhetsz meg Istennek?
Hogyan küzdöd le az aggodalmad? 


Szeretettel:

2 megjegyzés:

  1. A gyerekeimért. Csodásak. :) A férjemért. Mert Ő is az. Az Anyósomért. A Nővéreimért. A Sógornőmért. Az otthonunkért. "A Doktornő"-ért.
    És most nagyon hálás vagyok ezen írásodért is. Itt ülök éjjel és azon aggódom, hogy veszik majd a gyerekeim az akadályokat. A szívem hasad belé, ahogy szembesülök a saját határaimmal.
    De most emlékeztettél rá, hogy nem vagyok egyedül.
    KÖSZÖNÖM!

    VálaszTörlés
  2. Örömmel. :)
    És igen, jó ntudni, hogy nem vagyunk egyedül!

    VálaszTörlés