2014. március 20., csütörtök

Nálunk az otthonoktatás unalmas!!!!!!!!!


Lelkiismeretfurdalásom táplálása érdekében sok, különösen külföldi oldalt olvasok az otthonoktatással kapcsolatban. Hogy mások milyen kreatívak! Bevallom nekem erre nincs kapacitásom. Nehezemre esett belátni, hogy nem én vagyok kreatív anyuci. 


Végül felülkerekedtem hiúságomon, ennek eredménye képpen most közzéteszem vallomásom az unalmas itthontanításról.

Itthon tanítás minden kreativitást mellőzve: 

Itthon tanulunk a megengedett keretek között. (Idén nem is igazán vizsgázunk, mert most épp felmentettek vagyunk. Ennek mondjuk ára van, havonta be kell járjunk, hogy megírjuk a dolgozatokat, feleljünk. Ühüm..., mármint a gyerekek.) 5 gyerek mellett már nincs energiám szuper ötletekre és talán nem is olyan fontos. Az iskolai tananyaggal lépést kell tartanunk. Mivel a gyermekeim igen kreatívak, szeretném ha sokat játszanának, és maradna több idő olyan ismeretek elsajátítására amiket nem feltétlenül tartalmaz a tananyag. Legalábbis nem a közeljövőben. Ilyenekre gondolok, mint például a csillagászat, vagy áramkörök gyakorlati megvalósítása, kémiai kísérletek, stb. Ezekhez nekem semmi közöm, de a fiúk imádnak kísérletezni. Nekem mindössze arra kell figyelnem, hogy a ház ne robbanjon fel, vagy ne égjen le. ;) 




Gyakran eltérünk a tankönyvek sorrendjétől is, amivel valójában magunk alatt vágjuk a fát, hiszen a dolgozatokra időben fel kellene készülni. A fölöslegesnek ítélt feladatokkal nem bajlódunk, viszont sokat járunk könyvtárba és a matek "óra" alatt zenét hallgatunk, (meg lehet kövezni, ennyi az ének óránk), rajzolás közben pedig hangos könyvet. És még ezekben sem vagyok mindig következetes.


Fontos a szülők szerepe:

Mondhatná valaki, hogy ezeket egy alternatív iskolában is megteszik, ráadásul profi módon, sőt...! Lehet. Nincs ezen a téren tapasztalatom. Azt viszont tudom, hogy Isten rám bízta a gyermekeim nevelését. (Csak Ő tudja miért.) Ha Neki megfeleltem, akkor alkalmasnak talált erre a feladatra, ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem. Akkor miért bíznám rá a gyermekeimet idegenekre? A kortársaiktól eddig nem sok jót tanultak, bántást annál többet kaptak. Sajnos ezt tapasztalatból tudom. A gyermekeimnek leginkább a szüleik társaságára rám és férjemre, van szüksége. Ez is tapasztalat.

 Felelőtlenség, vagy elengedés:

Bizonyára még sok van a rovásomon. Nem vagyok tökéletes. Nem járjuk a természetet sem, mert akkor állandóan lemaradnánk a tananyaggal és ráadásul még szombaton is tanulunk, pótoljuk ami nem fért bele hétköznapjainkba. Sokszor fogalmam sincs mit tudnak a gyermekeim, mert vannak tantárgyak amiket teljesen önállóan tanulnak, csak a vizsga előtt nézem át a hiányosságaikat, ha van. Mindez felelőtlenségnek tűnhet annak aki nem lát bele az életünkbe. Valójában el kellett engedjek bizonyos dolgokat, mielőtt felemésztett volna a gondolat, hogy nem vagyok elég jó semmiben és semmire. De Isten... és ha nem ismered Őt, akkor ezt pusztán kifogásnak és menekülésnek látod. De Isten itt van az otthonunkban, nekem békességem van, és ez kihat az egész családunkra. Itthon mindannyian tanulunk, tanulunk és tanulunk. Egymástól és az Úrtól egyaránt.


8 megjegyzés:

  1. Drága Eper!

    Isten nem fogja számonkérni, készítettetek-e tavasszal kiscsibét meg nárciszt, hanem hogy odafigyeltél-e a gyerekek jellemére! Hogy tanítottad-e őket, milyen csodálatos Istenünk van nekünk, és hogy ezért hogyan is kell élnünk...

    Nálunk is azt vettem észre, hogy hébe-hóba szeretnek velem valamit alkotni, de leginkább (és nem csak hébe-hóba) a saját ötleteiket valósítják meg nagy kedvvel. Nem kell hozzá extra alapanyag sem, bármi jó, ami itthon, vagy a természetben körülveszi őket.

    szeretettel, pepita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Pepita!

      Teljesen igazad van. Isten az első. Ha Vele rendben vagyunk, akkor minden a helyére kerül. Még jó, hogy Neki nem kell megfelenünk!

      És igen, bármi jó, ami a gyerekek kezeügyébe kerül. Hihetetlenül leleményesek! Ha semmi sincs kéznél csak a kezük, akkor azzal találnak ki játékokat.
      Ennek kapcsán épp most készülök egy nagy lépésre. Fantázia növelés céljából játék lim-lom csökkentésére. ;-)

      Törlés
  2. Szerintem csodálatos, hogy öt gyermek mellett mennyi mindenre vagy képes! Ne rágódj azon, hogy nem vagy elég kreatív vagy unalmas amit csinálsz... Az, hogy elég bátor voltál, és nem adtad ki a gyerkőcök irányítását, nevelését idegeneknek, akiknek a legtöbb esetben sem az élete, sem a nézetei nem követendőek, már maga is óriási dolog.

    A kreativitás részéhez: régebben én is sokat ostoroztam magam, hogy mennyi mindent csinalhatnék még, nem hozom ki a legjobbat a gyerekekből, nem adok nekik eleget, de ezt szerencsére sikerült nagyon hamar letennem. A gyerekek nagyon kreatívak tudnak lenni maguk is, a mi segítségünk nélkül :D. Az iskola még ezt is kiölné belőlük, ha nem férnek be a tanárok által elfogadott "dobozba".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Köszönöm a bátorító szavaidat. Jó tudni, hogy más járt ebben a cipőben. Minden elismerésem, hogy hamar sikerült kilépni belőle. :-) Nekem évekig tartott.

      Szerintem sem létezik kocka gyerek, de ha valaki nem húzza be a dobozba a végtagjait ez a rendszer megcsonkítja. Hálás vagyok, mert Magyarországon még van lehetőség, hogy itthon taníthassuk a gyermekeinket. Tudom, sajnos ez nem mindenkinek alternatíva, de aki teheti, az azt hiszem nagy ajándékot adhat a csemetéinek.

      Törlés
  3. Nagyon köszönöm ezt a bejegyzést! Hozzád hasonlóan én sem érzem szuperanyának magam: olykor küzdök azzal, hogy ne nyomjanak le mások kreatívkodásai, és hogy találjam elegendőnek a családunk számára élhető egyszerűségre törekvést (merthogy elegendő). Talán az öt gyerkőc miatt érzem én is úgy, hogy nem tartható egy állandóan élményeket generálni akaró otthontanító mentalitás. Nem szeretnék kiégni, márpedig ez az út, úgy hiszem, oda vezet...

    Utóbbi időben egyre könnyebb nem hasonlítgatni magamat másokhoz (főleg, hogy már csak nagyon kevés 'kreatív oo' blogot olvasok), de azért olykor belemászok még ebbe a gödörbe. Köszönöm az őszinte írásodat, emlékeztet, hogy nem a látványos tevékenységek a fontosak.

    A szív elrejtett emberévé lenni valóban nem kiposztolnivaló, mások elé élt feladat, hanem egy belső változás az otthon 'csendjében'. Nem attól vagyunk hatékonyak itthon, ha ezer ötletünk van és azt mind meg is tudjuk valósítani. Hanem, ha fel tudunk készülni a tananyagból úgy, hogy mellette megmarad a gyerekeink természetes érdeklődése is és a kapcsolatunk is velük. Ebben a kapcsolatban pedig tudunk formálódni. A többi magától elérkezik hozzánk. Kívánok neked örömet és Isten erőt adó jelenlétét a nem is olyan szürke hétköznapokhoz!:)

    Szeretettel: Eszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek veled, 5 gyerek mellett az ember lányának igazán látnia kell a saját korlátait, és azt, hogy mik élveznek elsőbbséget a család életében.

      Tudom, hogy régóta a saját utadat taposod Istennel. Nagyon szeretem olvasni az átgondolt, jól megfogalmazott írásaidat.
      Tetszik a gödör hasonlatod. :) Örülök, hogy sikerült helyére raknod a kreativitás kérdését (is). Olyan könnyű rossz mércével mérni, és mások sikeréhez hasonlítani a kudarcainkat. CSAK Isten szemével láthatjuk a valódi értékünket!

      Sok, örömteli, hasonlítgatás mentes ;) napokat a gyerkőcökkel!

      Törlés
  4. De jó, hogy írtál! :)
    Szerintem mindannyiunknak másban adott tehetséget az Úr. Én nagyon szeretek mindenfélét bütykölni, de hidd el, olyankor más marad ki az életünkből. Nem lehet egyszerre mindent belezsúfolni 24 órába. Az életünk folyamatos döntés. A gyerekeink sem egyformák. Nálunk Soma ki sem bír fél óra folyamatos tankönyv feletti ülést, vele egészen másként kell tanulni...egyik sem jobb és rosszabb, csak más. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Virág!
      Örülök, hogy ismét erre "jártál".
      Abszolút egyetértek. Mindannyiunknak más a fontos, más az erősségünk. Sosem hittem volna például, hogy 5 testvér lehet ennyire különböző. :)
      Jó, hogy van lehetőségünk a gyermekeinket itthon tanítani, az egyéniségüknek megfelelően!
      Az sem lehet véletlen, hogy Isten ennyi kreativitással áldott meg téged a gyermekeid mellett! :)

      Törlés