2011. március 22., kedd

Jó itthon

Jó itthon. Eredetileg arról akartam írni, hogy milyen jó hazajönni a kórházból, de aztán más jutott az eszembe. Nevezetesen, hogy jó együtt itthon. Tanuljuk egymást, ha lehet ilyet mondani. Vas élezi a vasat. Vannak súrlódások, de a bosszúságok mellett sokkal több és nagyobb az öröm. Ahogy ezt valószínűleg előttem már sokan megírták: együtt játszunk, főzünk, takarítunk, kirándulunk... Lassan formálódunk, ahogy Isten alakít minket. Annyira örülök, hogy ennek részese lehetek.

A tananyaggal ismét nem haladtunk valami fényesen, de újból csak az derült ki, hogy bár 2 hét szinte teljesen kiesett, mégsem behozhatatlan a lemaradásunk. A férjemnek igaza lett. 10-15 perc aktív tanulás többet ér a 45 perces ücsörgésnél, amikor "jól el vagyok amíg a tanár nem engem zaklat". Tisztelet a kivételnek. Itthon nincs ilyen üresjárat. Persze vannak szünetek, de a felfrissülés után nincs ám lébecolás.

Ami hátrány sok gyereknél, hogy nem tudok egyszerre foglalkozni velük, az előny is lehet, mert ilyenkor van lehetőség, hogy egymást tanítsák. Micsoda nagy szavak... de tényleg így van. Remek alkalom az ismétlésre, és azt hiszem nincs jobb módszer a tanulásra, mint a tanítás. Ki ne élvezné az én-ezt- már-tudom-szívesen-segítek érzést? Ráadásul tegyük fel, ami természetesen nem igaz, Manó most nem tanulja meg a történelmet, majd tanul jövőre a húgával, vagy 2 év múlva az öccsével, aki meg már mindent legalább kétszer hallott addigra (mégha egyenlőre nem is mindent ért belőle). Íme az első kézzelfogható, helyesebben füllel jól hallható eredmény: Tündérke többet beszél angolul mint a nagyok. Múltkor Apa ölébe mászott a gépnél, majd nagyon határozottan közölte: "Apa, nézzük Peppa pig, NOW!" Ellenállhatatlan!

Jó lenne ezt a lehetőséget minél jobban kiaknázni. Ez is egy jó imatéma, na nem mintha hiányunk lenne ezen a területen. Mindig van miért imádkozni. ;o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése