2012. április 15., vasárnap

A nagylány

Sokszor elkeseredem, mert nincs elég segítségem. Sógornőm szerint tényleg nincs.
Tegnap Slami viszont fantasztikus volt. Férjem és én voltunk a "Házas randi" vendéglátói. (Ez havonta egyszer, házaspároknak egy kis feltöltődési lehetőség, az Ige alapján.) A vendéglátás pedig takarítással, pakolással, sütés-főzéssel együttjáró, örömteli feladat.
Csodás pénteki nap állt mögöttem. Egész nap csak vásároltam... pótolván a több heti elmaradást: üres hűtő, bokalengető nadrágok, szűk cipők, lyukas, kicsi zoknik, stb. Takarítás? Majd később! Mivel nálunk, nem annyira elképesztő módon, minden a feje tetején állt, a pakolással elment az este.

Slami még délután szólt, hogy szeretne szombaton, A Házas randi napján, a barátaival elmenni. "Ők már meg is beszélték..., és ugye elengedem?" Mivel igen ritkán adódik, hogy együtt legyen a barátaival, elengedtem...volna... Kiderült, hogy nem délutáni csacsogásra gondoltak, hanem már reggel kilenckor találkoznának. Én azonban nagyon számítottam Slami segítségére. Bár nem terveztem különleges vacsorát a délutáni alkalomra, de 20-30 ember megjelenésére számítottunk, ami 10-15 étkezésre mindig kész, felnőtt férfit jelent, plusz életük párját. Tehát még a szendvics készítés is emberes feladatnak ígérkezett. A takarítás még szintén váratott magára.

Két legyet egy csapásra:

A kreatív, szuperhős nagylány erre körbetelefonálta barátnőit, hogy mi lenne ha egy fél órával hamarabb találkoznának...
Az eredmény? 9-kor már tíz szorgos, vidám kéz készítette a szendvicseket, nekem csak a kezük alá kellett dolgoznom.
Végül legyeket mégsem csapkodtunk, de ez nem ronthatta el kerek jó kedvünket. ;)



Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen csodás pillanatokat hoz az életembe. Erre a felajánlásra és örömteli segítségre mindig meleg szívvel fogok gondolni, emlékezni...őőőőőő. Ühüm. Úgy értem, amikor újra olvasom ezeket a sorokat, majd melegség tölti el a szívem! Efelől nincs kétségem.

Jegyezd le, megéri!

Biztos vagyok benne, hogy fontos lejegyezni azt amikor valami jó történik velünk. Ha a dolgok rosszra fordulnának, vagy nem a terveink szerint alakulnak, legyen egy olyan emlék ami átlendíthet a holtponton. Mindenkinek vannak jó napjai, pillanatai. Ezekre a mérföldkövekre amikor visszatekintünk tudjuk, hogy megérte, megéri. Megéri nevelni, tanítani, szeretni, befektetni a gyermekeink életébe.

     Szeretettel:

1 megjegyzés: