Lazulunk, izgulunk

talán látszik a könyv is amiből tanul

Tanév vége felé kicsit lazultunk. Bár, ne lennék máskor sem aggódó és merev! Igazából most jutottunk el odáig olvasásból, hogy Kabóca hajlandó verset tanulni. Persze korábban is tanulgattunk, de nem hitte el, hogy képes felmondani bármilyen egyszerű kis verset kívülről. Félórás műsor, amit nyögve-nyelés majd több órás tanulás? követett, és akkor... Nem még mindig nincs vége a shownak, csak hosszan tartó nógatás és bátorítás után, hallgathattunk meg, több kevesebb hibával, 1 max. 2 versszakot. Már akinek ekkor még volt hozzá idegzete.

Ezt a bejegyzést 2 hete kezdtem írni. Akkor még így nézett ki a tanulás.  Csak lazán... (lásd fotó)
Meg kell mondjam nagyon hatékonynak bizonyult ez a módszer. A tegnapi vacsoránál Latinovits előadásában, Petőfitől Az Alföld c. verset hallgattuk (5.-ben kötelező). Ennek kapcsán Kabóca is előrukkolt tudományával, és testvéreivel egyetemben, ámulva figyeltük a kis művészt, aki talán még Latinovitsot is  megszégyenítve, hibátlanul, szépen hangsúlyozva  szavalta el a Szózatot. Hozzátenném, ilyen még nem volt!

A kép 2 hete készült, a vizsgák viszont most jönnek. Hát én nagyon izgulok. A két havi lemaradásból sikerült egyet letornázni, de azért jól jönne még egy hónap felkészülési idő. Úgy érzem magam, mintha én vizsgáznék. Emlékeim szerint pocsék volt. Szerencsére a fiúk lazán veszik a dolgokat, csak Slami fog pánikolni. Bár, ki tudja...Isten hűséges, és azt hiszem, mi megtettünk minden tőlünk telhetőt.