2011. február 22., kedd

Nem felejtettem el, csak...

...nem tudtam mit kezdjek a díjakkal amiket kaptam. Őszinte leszek, és nem  áll szándékomban senkit sem megbántani, de sajnos nem mindig találom meg a megfelelő szavakat. Mindenekelőtt köszönöm Náncsi és Bergamott, hogy rám gondoltatok. Nagyon jól esett, és éppen akkor kaptam, amikor be akartam fejezni a blog írást. Hát döntsétek el ti, hogy jól jártatok-e. Továbbadni nem fogom őket, mert azokra a levelekre emlékeztetnek, amiket tovább kellett küldeni még X embernek, és akkor nagy jutalmat kaphattál volna, de ha nálad szakadt meg a lánc, akkor a világ legszerencsétlenebb emberévé tetted magad. Bergamott díjához még hozzátartozik egy kérés, hogy mondani kell magamról 7 dolgot. Ennek szívesen eleget teszek.
Néhány dolog magamról, csakúgy számolás nélkül:
Talán kiderült az előbb, hogy nem kedvelem a díjakat. Jobban örülök a hozzászólásoknak, bátorításoknak.
A kritikát nehezen viselem.
Szeretek száguldani.
Kedvencem a spenót. (Biztos a vashiányom miatt. :D)
Sosem akartam kilógni a sorból, de ez ritkán sikerült. Bár az utcán nem vagyok feltűnő jelenség, hacsak nem a gyerekeim, vagy a férjem társaságában. ;o)
20 éve járok Istennel, és ez volt életem legjobb döntése.
Életem 2. legjobb döntése pedig, hogy hozzámentem a férjemhez. :o))))))

2 megjegyzés:

  1. Neee hagyjd abba! ...mert jó, hogy itt vagy és blogolsz. :)

    Én is nagyon szeretem a spenótot.:D

    VálaszTörlés