2010. december 3., péntek

Készülődünk

Igen, a karácsonyra is,... és még fényképeket is készítettem, de tegnap nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy elképzeltem. Nahát, milyen meglepő! :-) Szóval, tegnap sem...
A tervezés, szervezés nem az erős oldalam, így természetesen november végére, idén sem csomagoltam be az ajándékokat. Sőt... Ekkor kezdtem el listát írni, hogy egyáltalán kinek vegyünk, vagy készítsünk valamit.  Valahol, sajnos, nem találtam rá újra, :( találtam egy szuper ötletet, és ezt akartam kivitelezni tegnap. Ez aztán több akadályba ütközött. Mint már említettem nem találtam meg a blogot ahol a receptet részletesen leírták, pedig a vörös áfonyát rögtön megvettem hozzá. Az ötlet lényege, hogy a rétegezett üvegek mintájára, egy befőttes üvegben a recept (száraz) hozzávalóit rétegezzük, és szépen becsomagolva, recepttel együtt adjuk át a finom ajándékot. A sikertelen keresési kísérleteim után, mivel nagy lelkierővel rendelkezem, nem estem rögtön kétségbe, gondoltam itt az interneten annyi gasztro-blog van, biztosan akad egy, ahol van áfonyás sütis recept . És valóban. Nem kell, hogy itt penészedjen meg a sok áfonya. ;-) (Valljuk be őszintén, ettől azért nem tartottam.) Gyorsan ki is próbáltam, csodás lett, ráadásul pont belefér egy befőttes üvegbe. Szuper! Ez kb. egy hete történt, tegnapelőtt már recepttel a kezemben szaladtam el az újabb hozzávalókért, mivel kicsit elszámoltam magam, hiszen ilyen remek meglepetéssel több családot is megajándékozhatok. A két gyerekkel (Fehér Sólyom nem ment oviba, Tündérke alaphelyzetből mindig velem jön), kissé fáradtan és, ami engem illet, megtörten értünk haza. Nem részletezem milyen az, ha két kis manó elfárad. Mindenki hagyatkozzon a saját fantáziájára.
Azt hiszem, most elvesztem a részletekben, de a lényeg annyi, hogy tegnap még mindig nem volt megtörve a dió, amit nem vettem, egyrészt mert igen drága, másrészt még tavaly kaptam a szomszéd bácsitól és még mindig van belőle a zsák alján. De így, ebben a formában emberi fogyasztásra nem alkalmas. Sajnos, most derült ki, hogy a diótörés nekem sem tartozik a kedvenc foglalatosságaim közé.  (Bezzeg a molylepke számára nem létezik kemény dió!) Egész diókat mégsem rétegezhetek a liszt és az áfonya közé.
Réteges süti készítés elnapolva. Helyette inkább takarítottam. Ráfért a lakásra. Közben zseniális ötletem támadt... Mi lenne, ha a gyerekeket (persze, csak a két kicsit, a nagyok még suliban voltak), bevonnám a munkába, és takarítósat játszanánk, igaziból. (Ezt tervezem az itthon tanulással kapcsolatban is. Bevonni őket a házimunkába. Amíg azonban este 7-re érnek haza, ez nem igazán megvalósítható.) A lelkesedésük, még engem is meglepett. "És, és, anya, és igaziból felmoshatunk?" "És, vízzel?" "Tényleg?" Tényleg. Tündérke és Fehér Sólyom olyan buzgalommal láttak neki  a felmosásnak, hogy abba sem akarták hagyni. "Anya én még itt is felmosok! Még itt is!" Hát ki tud ennek ellenállni? Különben is, ki akar? Hagytam, hadd bontakozzanak ki. Megmutattam hogyan kell alaposan feltörölni, még a sarkokban, vagy a szék alatt is. A végén Fehér Sólyom egyedül csavarta ki a felmosórongyokat. Valódi segítség volt amit csináltak. Flylady programját sutba dobva, vagy másfél órán keresztül sikáltuk a lakást, a lépcső alatti fiókokat is kihúztuk. Nekik hihetetlen szórakozást jelentett az, ami nekem csak kín lett volna.
Lett is olyan tisztaság, hogy Hetedhét ország apraja, nagyja megcsodálhatná.
Meg is csodálta apraja, nagyja, ha nem is egész Hetedhét országnak, de a családnak igen, ...amint hazaértek. ;-)

Végül is, készültünk karácsonyra is, felmostunk minden zugot, és készültünk az otthonoktatásra is, együtt végeztük a házimunkát. Természetesen mindezt titokban tettük, a gyerekek észre sem vették a "nagy készülődést".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése