Ha nincs rend akkor... háború!

Ma reggel keserű szájízzel ébredtem. A tegnapi csata járt a fejemben. Nem az első és bizonyára nem is az utolsó összeütközés volt ez a gyerekeimmel, elsősorban Fehér Sólyommal. Nem áll szándékomban háborúzni a fiaimmal (sem). A barátságukat, a szívükhöz vezető utat keresem, néha kicsit rossz irányba.

Tegnap, talán egy-egy pillanatra azt képzeltem, hogy győzelmet aratok. Feldúlt lelkiállapotomban nem vettem észre, mennyit veszítek. Senki sem győzött.
Nem kiabáltam, még csak fel sem emeltem a hangom, mikor logikusan elmagyaráztam, miért KELL átpakolni a Legót másik dobozba.
Röviden demonstráltam, hogy az én módszerem mennyivel hatékonyabb,  praktikusabb, és menyyivel jobb lesz majd így játszani. A részletes magyarázat végén, ami egy valóságos diadal menet volt, a fiam arcára néztem, várva az elismerő, áhítatos mosolyt, legrosszabb esetben is egyfajta logikus beletörődést. Nagy vonalakban ilyesmit képzeltem: "Köszönöm Édesanyám, hogy útbaigazítottál, ezentúl csakis így teszek! Hogyhogy nem gondoltam erre korábban!" De legalább egy aprócska egyetértő gesztust reméltem felfedezni az én drága Fehér Sólymom szemében; ahol megértés helyett az értetlenség, és az elkeseredetség hatalmas könnycseppjei torlódtak fel. Ekkor még visszavonulót fújhattam volna. Egy röpke pillanatra meg is inogtam, de óvtam a renomémat (=itt, büszkeség*). Így hidegvérrel folytattam. Hiszen biztos voltam benne, hogy igazam van és helyesen cselekszem.

Igen, igazam volt. Részben. Képtelen voltam összerakni a puzzle darabokat. Minden egymásba illett, a kép még sem állt össze. Diadalmasan összeszorult szívvel léptem ki a szobából.
Igazán akkor törtem össze, amikor megtette amit kértem. Láthatóan megnyugodott, megértette, hogy ez így tényleg sokkal praktikusabb. ...Épp csak a lelkét törtem össze.
Mindazt amit a legutóbbi hasonló eset óta építettem, egy elegáns mozdulattal romokba döntöttem. Most nincs itthon. Van időm elmélkedni, hogy hogyan javítsuk ki a kapcsolatunkon ütött repedést.

Még jó hogy van egy csodálatos Istenünk akinek SEMMI sem lehetetlen.

*írói szabadság ;)