Lassan már egy éve (hehe) kellett volna ezt megírnom, de szaladt a háztartás, és még sok jó kifogásom van. A lényeg, hogy régen írtam az otthontanításról, pedig erre még mindig nagy örömmel gondolok vissza. Az első sikereinkre. Igazából egy hónapig csak vizsgáztunk, és vizsgáztunk. De sikerült! Jöhet a pezsgő! Ugye jobb később...
El kell mondjam tavaly volt az első évünk amikor minden igazán rendben ment. Legalábbis az otthontanítást illetően. Fehér Sólyommal mindent befejeztünk májusra, mert mindenkit le akart előzni az iskolában. Sőt, meg kellett vegyem a következő évi matekot is. Na de neki még könnyű volt, hiszen csak a másodikat járta ki. Így maradt idő az évvégi hajrára Kabócával. Szükség is volt rá, mert kissé ellazsálta a második félévet, de kalap le, mindenből nagyon ügyesen levizsgázott. Ami mondjuk azzal járt hogy kávén éltem, mert éjszaka összeállítottam amit a vizsgára tudni kell aztán másnap gyűrtük egymást. A vizsgák alatt meg én izgultam a gyerek helyett is. Az egyetemi vizsgaidőszak ehhez képest smafu lesz. ;) De minden sikerült, és rajtam kívül nem stresszelt senki. Jövőre talán már én is kevesebbet izgulok, de lehet, sose szokom meg a vizsgákat.
Annyira örülök, hogy találtam valakit aki szintén az otthon tanulást látja megfelelőnek!!!! Mi még kezdők vagyunk ebben, bár a gyerekeim már elég nagyok. A nyolcadikos nagyfiam pár hete lett itthon tanulós, a kicsi lányom még gondolkozik a dolgon. Segíts nekem légy szíves! Itt a suliban nem nézik jó szemmel a szándékunkat, úgyhogy nem is kaptunk a vizsga időpontjához tartalmi követelményt. Ezt kötelesek adni? Mire tudok hivatkozni, ha kérem? Honnan tudjam, hogy miből meddig kell eljutni a tanulásban?
VálaszTörlésAnita