Itthon tanulunk, de most már tényleg

Eddig nem sokat írtam az itthon tanulásunkról. Ennek egyik oka az volt, hogy nem éreztem tanulásnak amit csináltunk. Itthon csináltunk  ugyan dolgokat, de azért ezt tanulásnak nevezni azért mégiscsak túlzás. Férjem nagyon lelkes, én azonban kicsit elkámpicsorodtam. Egyik este összedugtuk a fejünket, rövid ima, és megszületett a(z új) rend. Régi igazából nem is volt. A lényeg, hogy most van és működni látszik.
Hosszabb kínlódás után sikerült úgy összehangolni a három gyerek óráit, hogy mindenkivel tudjak tanulni, mialatt a másik kettő önálló munkát végez. És hát mi sem természetesebb, a háztartást most kis időre hanyagoljuk... Bár tegnap váratlan vendégek érkeztek, és 15 perc alatt olyan rendet teremtettünk, hogy aki látta volna az "előtte" ill. az "utána" lévő állapotok közti különbséget az most biztosan javasolná, hogy tegyük be a Guiness könyvbe. :-) Köszönet érte a családnak. Mindenki segített. Na, ilyen se történik minden nap. Töredelmesen be kell valljam, nem ártana, ha ismét belekezdenénk a flyladys programba, de ez most nem ide tartozik.
Visszatérve új programunkhoz, amire nekem igazán szükségem volt..., az egy új időmérő, amit már ki is néztem az IKEÁ-ban. Vagy talán mégsem?  Mindenesetre amíg nem jutok el odáig, megfelel a régi konyhai is. Ez van. (sóhaj)
A jó hír viszont, hogy míg korábban minden napom szétfolyt, most elővettem az időmérőt, és eltökélten elindítottam a visszaszámlálást. Persze csúsztunk, de már ismerem magam ennyire, és nagy időráhagyásokkal kalkuláltam. Szuper volt. Az egész délutánunk szabaddá vált, délelőtt még tornáztunk is (fantasztikus, nem?), és mindent elvégeztünk amit célul tűztünk ki. Hurráááá!
A csúcson kell abbahagyni, úgyhogy mára ennyi.
Köszönöm Istenem, hogy segítettél.